1831. szeptember 28. ANGLIA
BELSŐ.
GWENOR HÁZA, DOLGOZÓSZOBA – NAPPAL
Gwenor
egyedül ül íróasztala mögött a délutáni fénytől bevilágított szobában.
Papírokat
ír alá, összesíti a kivitelre szánt gyapjú mennyiségét.
KOPP. KOPP.
Az ajtón türelmetlenül
kopognak, de Gwenor így sem szakítja félbe a munkáját.
GWENOR
Bejöhet!
Kinyílik az
ajtó, és a ház KOMORNYIKA lép be. Az íróasztal elé sétál, és tőle nagyjából
három méterre megáll.
GWENOR
Mit óhajt?
A komornyik
letörli ingujjával az izzadságot a homlokáról, mielőtt belekezdene a
monológjába.
KOMORNYIK
Uram, ma
sok fontos dolgot meg kell beszélnünk.
Gwenor
szorgalmasan ír egy levet.
GWENOR
Hallgatom.
A komornyik
megigazítja ruháját zavartságában.
KOMORNYIK
Uram! Úgy
gondolom, hogy erre most alaposan ide kéne figyelnie.
Gwenor
tolla megakad a papíron az utolsó szónál. Félreteszi az íróeszközt, és
hátradőlve székében a komornyikra emeli sötétbarna szemeit.
A szolgáló
kihajtja a kezében lévő papírdarabot.
KOMORNYIK
A problémák
forrása többnyire egy dologból fakad. Abból, hogy önt boszorkánysággal
vádolják.
Gwenor arca
egy pillanatra eltorzul.
GWENOR
Mi?
KOMORNYIK
Azt írják,
hogy két szolgáló egy különös tárgyat, valamilyen tükröt, a bíróságra vittek,
és azt állították, hogy az öné.
Gwenor
arcizmai halványan megrángnak.
GWENOR
És van
bármilyen bizonyíték rá, hogy ezt a tárgyat, tőlem vettek el?
A komornyik
bőrszíne halvány rózsaszínűre vált.
KOMORNYIK
Igen.
Ugyanis én engedtem be őket. Bár ők azt állították, hogy valamiféle ajándékot
hoztak önnek.
GWENOR
Kitől?
KOMORNYIK
Adele
kisasszonytól.
Gwenor
némán megemészti a szavakat. Ezután kihúzza maga alól a széket, feláll, és az
ablakhoz lép. Kitekint a birtokára, melyen a ménesét futtatják.
GWENOR
Ez eddig
csak egy probléma volt. Mi van még?
KOMORNYIK
A
boszorkányság vádjának hírére, a gyapjú megrendeléseket visszavonták.
GWENOR
Ennyi?
KOMORNYIK
Nem, uram…
A komornyik
elteszi a papírját a zsebébe, és nagy levegőt vesz a következő probléma
tálalására.
KOMORNYIK
Lionel úr
nem engedi, hogy ön elvegye Adele kisasszonyt. Sajnálom.
A komornyik
nem várja meg az engedélyt a távozásra. Sarkon fordul és kimegy a szobából.
Gwenor
egyedül marad, és akár csak egy kőszobor, meg se mozdul a hír hallatán.
Higgadtan
lehajol az íróasztala fiókjához. Kihúzza, és elővesz belőle egy eljegyzési
gyűrűt.
BELSŐ.
GWENOR SZOBÁJA – NAPPAL
Adele
Gwenorral szemben ül egy kisasztalnál. Azon nincs semmi, csak az érintetlenül
hagyott teáscsészék.
ADELE
Ezt akkor
sem hiszem el!
GWENOR
Már pedig
maga volt az, aki gyanúba kevert engem.
ADELE
Ez nem
igaz! Már mondtam, hogy nem azért küldtem oda őket.
GWENOR
Akkor
miért?
Adele
kicsire összehúzza magát a kérdéstől. Ujjait tördeli, ahogy próbálja megkeresni
az ideillő szavakat.
ADELE
Mert már
csalódtam…
Adele
lehajtja fejét, hogy ne keljen Gwenor szemébe néznie.
ADELE (FOLYT.)
Már
elhagytak, és csalódtam. És nem akartam, hogy ezt újra átéljem.
Adele a
kezébe hajtja a fejét. Vállai rázkódnak a sírástól.
Gwenor nem
bír megszólalni, ahogy maga előtt látja összetörten szerelmét.
Előre
nyújtja kezét, és megragadja Adele tenyerét. A lány csodálkozva a férfire néz.
GWENOR
Én nem
foglak elhagyni. Soha.
Gwenor
letérdel Adele elé. Zsebéből előhúz egy kis dobozt. Felnyitja a fedelét, és
kiveszi belőle az eljegyzési gyűrűt.
GWENOR
Leszel a
feleségem, életem végéig?
Adele
előrenyújtja jobb kezét, melynek gyűrűsujjára Gwenor ráhúzza a gyűrűt.
ADELE
Az nekem még
így is túl rövid idő.
Adele
előrehajol, és hosszan megcsókolja újdonsült vőlegényét.
Mindketten
felállnak. Gwenor megragadja Adele derekát, és amilyen közel csak tudja,
magához húzza. Ezek után az ágy felé veszik az irányt.
BELSŐ.
GWENOR SZOBÁJA – ESTE
A takaró
összevissza hever az ágyon. Alattuk Gwenor és Adele összebújva fekszenek.
Adele
Gwenor mellkasán pihenteti a fejét, aki pedig a vállát simogatja.
GWENOR
Játszunk
történetmesélést?
Adele
helyeslően bólogat.
GWENOR
Mi
szeretnél lenni?
ADELE
Egy
gondolat, ami szabadon leng a világ körül. Te?
GWENOR
Egy
szerencsés lélek, aki megtalálja azt a kósza gondolatot. Te kezded.
Adele
elgondolkozik egy pillanatra.
ADELE
Egyszer
volt, hol nem volt. Volt egyszer egy szerencsés idegen.
Gwenor
szenvtelenül elvigyorodik.
GWENOR
Ez már most
tetszik.
ADELE (FOLYT.)
Az idegen
céltalanul bolyongott a világban, és csak egy olyan gondolatra vágyott, ami
megváltoztathatja a sorsát.
Gwenor arca
egy pillanat alatt elkomorul, és üresen a plafonra szegezi tekintetét.
ADELE (FOLYT.)
Egyszer
csak megtalálta ez a gondolat. Nem mást érzett, mint szerelmet, egy olyan ember
iránt, akivel még nem találkozott.
HALK
MORAJLÁS HALLATSZIK.
A szobában
árnyékok suhannak át. Minden tárgynak megváltozik az árnyéka.
2014. szeptember 12.
EGYESÜLT ÁLLAMOK.
BELSŐ.
GWENOR SZOBÁJA – REGGEL
Gwenor még
mindig a plafont bámulja. Azonban furcsáll valamit. Összeráncolja homlokát a
nagy csöndre.
GWENOR
(Adele-nak)
Mi a baj?
Miért nem folytatod?
Gwenor
megérintené Adele testét, de a keze csak a mellette lévő paplant markolja.
Lenéz maga
mellé, ahol még pár perce a lány feküdt. Fáradtan sóhajt egyet, majd ránéz az
ágy mellett álló órára, mely fél 8-at mutat.
Kikászálódik
az ágyból és felveszi a széken heverő ruháit.
BELSŐ.
GWENOR HÁZA, FOLYOSÓ – REGGEL
Gwenor
indulna ki az ajtón, de megakad a szeme az előszobában függő képeken, melyeken
ő és Emma láthatóak.
Egy halvány
mosoly jelenik meg a szája szélén, ahogy az akkoriban még boldog Emmát nézi.
VIRAWELL
Miért nem
hagytad meghalni, amikor lehetőséged volt rá?
Gwenor mimikája
megnyúlik, a mögötte álló Virawell hallatán.
GWENOR
Mert nem
ilyen halált érdemel.
VIRAWELL
Ne feledd,
hogy már nincs sok időd. De mindegy is. Hiszen a lelketek már az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése